1. rész - 3. fejezet - A buli

Drága, Olvasók! Elérkeztünk az első rész végére, amit egy nagy gimis bulival zárok le. Ééés. nagy hír! Továbbjutott a blog a CsereBereblog által meghirdetett blogversenyben. Már csak tizennégy emberrel versengünk az első helyért, és újra szavazatokat kell gyűjtenünk. Szavazzatok a blogra, ha úgy érzitek, megérdemli, hogy tovább jusson. IDE kattintva érheted el a szavazó lapot. Valamint a részben pár sor erejéig múlt idő is szerepelni fog, ne ijedjetek meg. Tudom, hogy már elegetek van abból, hogy minden rész elején ódákat zengek, szóval nem is húzom tovább az időt, jó olvasást!

A fürdőszobában állok, és vizslatom a tükörképem. A hajam össze-vissza áll, a felsőm ugyanaz, amit reggel gyorsan magamra kaptam, és a szemem alatt nagy karikák pihennek. Ránézek az órára, és számat elhagyja egy cifra káromkodás. Már csak fél órám van, de eddig nem jöhettem be, mert Cora elfoglalta az egész fürdőt.
*Tizenöt perccel korábban*
-Cora, gyere már ki, két órája bent vagy! - dörömbölök a fürdőszoba ajtaján. Semmi választ nem kapok, ezért újra megismétlem az előző mozdulatomat. Egy dühös sóhajtást hallok, és az ajtó már nyitódik is. A húgom (aki nem mellesleg még tizenhat éves sincs) egy miniruhában jön ki elém, húszcentis magassarkúban, pandává sminkelt fejjel.
-Mi van már, Derek? - néz rám dühösen, és csípőre teszi a kezét.
- Mondjuk az, hogy ideje lenne kijönni, hercegnő. És fel is öltözhetnél, mert ebben biztos nem jössz ki az utcára. - felhúzom  a szemöldököm, mire ő összehúzza azokat.
- Jaj, Derek, ne legyél már ilyen régimódi! Miben menjek? Farmerben?? - totál lesokkolva néz rám, és undorral ejti az utolsó szót.
- Például. Most pedig húzz be a szobádba, és öltözzél át, mert kétszer is meggondolom, hogy eljöhetsz-e velem. - arrébb lököm egy kicsit, és bevánszorgok a fürdőbe. Még egy halk morgást, és egy 'utállak' kifejezést hallok, majd sértődötten bevágtat a szobájába.
*Vissza a jelenbe*
Gyorsan lezuhanyzok, és magamra kapok egy fekete inget, egy farmert, és készen is vagyok. A fiúk nem viszik túlzásba a készülődést, de ez gondolom látszik. Kisietek a fürdőből, és egyenesen Cora szobájába sietek. Bekopogok, mire csak egy 'szabad' kiáltással tudja le a választ. Mikor bemegyek már egy kellemesebb kép fogad. A húgom az ágyán ül, és fonja  a haját, miközben egy térd felett érő fekete szoknyát, és fehér virágmintás felsőt visel, egy fekete telitalpú cipővel.
- Na, látom, sikerült felöltözni. - lépek be, mire rám néz, majd csak a szemét forgatva visszatér a hajához. - Siess, mert két perc múlva indulnunk kell, ha odaakarunk érni. - kisietek húgom szobájából, és a nappaliba rohanok. Kinyitom a hűtőt, kiveszem a dobozos tejet, és beleiszok.
- Abból még más is inni akart. - szól Peter a kanapéról, miközben egy újságot olvas.
- Ne csináld már ezt Peter. - forgatom meg szemeimet. - Ja, buliba megyek ma és Corát is magammal kell vinnem.
- Oké, de nem ihattok kólánál erősebbet, mert vezetsz, és legkésőbb egyre itthon vagytok. - könyököl fel az asztalra, és vigyorogva a szemembe néz. Megrántom a vállam, ugyanis nem is terveztem reggelig ott maradni.
Végre Cora is lejön, így már indulhatunk is. Beülünk a kocsiba, és odahajtottunk a buli helyszínére.
Már az utcába bekanyarodva hallom a zene lüktető ritmusát. A sok autó mögött megállva szállunk ki az autóból, és lépkedünk a ház felé. Már az előkertben is műanyag poharakat tartogató diákok állnak, néha-néha belekortyolva, némelyek egymást falják a pia hatása miatt. És még csak nem is a ház volt... Az ajtón kopogtatva egy idegen nyit nekünk ajtót, és mintha ezer éve ismerné Corát, két puszival üdvözölni akarja. Azért Cora sem most jött le a falvédőről, simán kitér a szívélyes fogadtatás alól, és otthonos érezve magát megy be a házba. Egy ideig feszengve állok, de aztán beljebb lépek. A nappali közepén egy felállított DJ pult található, ahonnan éppen az Anaconda című szám szól. Pár asztal össze van tolva, ráhelyezve néhány tál sütemény, és rengeteg alkohol. Odasétálok, és töltök magamnak egy pohár kólát. Tudom, hogy mindenki a sulinkba jár - legalábbis remélem -, de így hirtelen egy ismerős arcot sem pillantok meg. Csak állok, mint aki azt sem tudja, hol van, mikor ismerős nevetés csapja meg a fülemet. A hang irányába fordulok, és észreveszem a megszokott szőke tincseket és a hozzájuk járuló lányt. Kate felszabadultan táncol pár barátjával az oldalán, akiket csak úgy látásból ismerek, azt hiszem, egy órára járunk, de nem biztos. A lány ütemesen mozog a zene ritmusára, teljesen beleveszve a szám émelyítő ritmusába. Megfogok egy pohár valamit, és kikerülgetve a táncoló embereket, odaoldalazok hozzá. Éppen háttal áll nekem, ezért lassan megkocogtatom, mire megfordul.
- Hogy hogy eljöttél?  - próbálom túlordítani a zenét, kevesebb sikerrel. Értelmetlenül néz rám.
- Mi?! - csak a szájáról tudom leolvasni, mit is akar mondani, mivel a zene még mindig hangos. Arrébb húzom, hogy tudjunk normálisan beszélgetni végre, mire hirtelen a kertben találjuk magunkat. Kate is csak egy pohár kólát tart a kezében, és látszik rajta, hogy minimális alkoholt sem fogyasztott. A haja kicsit csapzottan lóg a szemébe. Egy farmert visel, hozzá egy kék blúzt, valamennyi sminket (nem értek én ehhez) és egy telitalpú szandált. Maradt az egyszerűnél, amivel szerintem nagyon kitűnik a tömegből, de persze jó értelemben.
- Hogy hogy eljöttél? - nézek jó mélyen a szemébe. Kifújja a levegőjét, és visszanéz  a szemembe.
- Bulizni akartam. De nehogy azt hidd, hogy azért jöttem, mert Te hívtál. - pirul el azonnal. Rá kell jöjjek, hogy ez a lány nagyon sokszor van zavarban, mikor velem lóg. Körülbelül egy fél fejjel vagyok csak magasabb nála, ezért nem kell nagyon lenéznem rá, mikor közelebb lép.
- Derek Hale - kezd bele - megtisztelnél azzal, hogy felkérsz egy táncra? - lép még közelebb, és már csak pár centi választ el tőle. Kezeimet lassan a vállára csúsztatom, majd végig húzva a karján, megfogom a kezét. Másik kezemet a derekára csúsztatom, mire ő gyengéden megfogja a vállam, és forogni kezdünk. Igaz, mind ezt a kertben állva,  a Gangnam Style hallgatása közben. Érzem a parfüme bodorító illatát, szapora lélegzetét, gyors szívverését. A fejét a vállamra hajtja tánc közben, és mélyeket sóhajt. Az idilli pillanatunkat egy sikoly zavarja meg. A hátsó kertből jön, még hozzá tisztán. Eleinte azt hiszem, félelmében sikolt egyet, de aztán, miután egy kicsit jobban kihegyezem hallásom, rájövök, hogy nem. Ez volt talán az utolsó hangja, mivel éppen egy gyilkosság áldozata lett...
- Kate, én megnézem, te meg maradj itt. - mondom neki, mire csak megrázza  a fejét.
- Hülyéskedsz? Van nálam fegyver, ha egy kósza farkas lenne az. - mondja, mire elkerekedik a szeme.
- Miért hoztál magaddal egy buliba farkasölő szert, vagy fegyvert, vagy bármit, amit hoztál?! - akadok ki teljesen.
- Jaj, Derek, ne csináld már! Tudod, első a biztonság, és egy buliban, ahol két farkas is van, nem a legbiztonságosabb... - süti le a szemét.
- Aha, szóval az vagy engem talál el, vagy Corát. - értem meg a hallottakat.
- Kit? - kerekedik el a szeme.
- Corát. A húgomat. - nézek rá.
- De ő még nem aktiválta az átkot, ugye?
-Mit csinált? Én már tizenöt éves korom óta vagyok farkas, amikor is... - eszembe jutnak az emlékek, mi is történt abban az évben.
- Amikor mi Derek? Megöltél egy embert? És aktiváltad az átkot? - beszél hozzám gúnyosan, keresztbe tett kézzel.
- Jó, most hagyjuk ezt, meg kell néznünk mi történt. - megfordulok, és elindulok  a hang irányába. Pár fát, bokrot kikerülök, mire odaérek, de azonnal érzem  a vér szagát. Kate is észreveszi  a hullát, és egy pillanatra elborzad az arca, de hamar összeszedi magát. Breed fekszik előttünk. Szemei élettelenül bámulnak vissza ránk, mellkasán egy nagy véres folt. Ajkai teljesen belilultak, kezei maga mellett pihennek. Kezdett egy kicsit büdös lenni, és ez a bűz terjengett a levegőben. Látszott rajta, hogy fájdalmas halált halt, ugyanis teste merev pózban volt még így is, valószínűleg rúg-kapált. A ruhájára véres foltok tapadtak, amik elkezdtek már egy kicsit beszáradni. Szemeimmel azonnal Corát keresem, ugyanis nagy a valószínűsége, hogy ő volt.
- Te hívd a mentőket, én megkeresem Corát. - szólok Katenek, aki előkapja a telefonját, és tárcsázza a számot. Berohanok a táncoló emberek közé, és a húgonat keresem. Éppen táncol egy csapat lánnyal, ezért gyorsan odamegyek, és kirángatom a kezénél fogva.
- Aú, Derek, mi van már? - néz rám dühösen.
- Mégis hogy tehetted ezt? - csak néz rám, szemében értetlenséget fedezek fel.
- Miről beszélsz? - akad ki teljesen.
- Jaj, ne játszd már a hülyét. Tudom, hogy te voltál. - vágok vissza neki, mire arca meghökken.
- Mi folyik itt? - jön oda hozzánk Kate, és kérdőn néz ránk.
- A kisasszony nem akarja bevallani, hogy ő volt. - teszem keresztbe a kezeimet, és mérgesen nézek Corára.
- Mégis mi?! - ordít mostmár rám.
- Te ölted meg Breedet. - mondom ki egyszerűen.
- Mi?... - hallgat el, és szomorúan néz maga elé. - Breed meghalt? - könnyes szemmel fordul felém, mire bólintok. - Hogyan? És hogy gondolhattad, hogy én voltam? - Kate megsimítja a fejét.
- Jól van,. Cora, elhisszük, hogy nem te voltál. - öleli meg Kate Corát - A hülye bátyáddal meg ne foglalkozz. - neveti el magát a két lány egyszerre. Milyen jó, hogy az én szerencsétlenségemen nevetnek.
- Ha nem te voltál, és nem is én, akkor...- esek gondolkozóba.
- Akkor van egy másik farkas is a bulin. - mondja ki helyettem Kate.

1. rész - 2. fejezet - Vihar előtti csend

Sziasztok! Hú, igazából nem is tudom, mit írjak ebbe  a kis írói közleménybe. Talán azt, hogy milyen csodásak vagytok, és mennyire köszönök nektek mindent! Az előző bejegyzésben még arról írtam, hogy mennyire köszönöm  a 13(!) feliratkozót, most pedig azt fogom, hogy mennyire köszönöm a 28 feliratkozómat, valamint az 1000+ oldalmegjelenítést. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyien fel lesztek iratkozva a blogomra. Valamint jelentkeztem egy blogversenyre, ahol szavazatokat kell gyűjtenünk, szóval, ha nem nagy kérés, akkor szavazzatok a blogra az adott kategóriákban. IDE kattintva szavazhatsz, valamint a Children Of The Darness című blogra is.. :) Az én drága bétám, Barby blogja. Előre is köszönjük.. Jó olvasást!

Peter az utóbbi napokban nem hagyott békén, folyamatosan az önkontrollt gyakoroltatta velem. A kezdetleges nehézségek után, egyre jobban haladtam, és egyre jobban megy. Éppen az ágyamban fekszek, és próbálom figyelmen kívül hagyni, hogy tíz perce szólongat, amiért nem kelek fel. Most idegesen beront a szobába, kezében valamivel.
- Derek Hale! Egy perced van, hogy kikászálódj az ágyból. - mondja idegesen, mire magamra húzom a párnám.
- Még öt percet... - nyöszörgök félálomban. Peter meglendíti a tárgyat a kezében, és a következő pillanatban csurom vizesen pattanok fel. Egy vödör jeges víz tartalma látszik  pizsamámon, ezért mérgesen felpattanok. A párnámat hozzávágom Peterhez, mire elhagyja a szobát. De az ajtóból egy pillanatra visszafordul.
- Siess, mert már hét tizenöt van, és az idióta barátod itt magyaráz nekem a lányról, aki tetszik neki. - szemeit forgatva megy ki végleg az ajtón, és mikor eljut az agyamig az, hogy mit mondott, felpattanok, és eszeveszett tempóban magamra kapok egy farmert és egy pólót, majd a táskám, és lerobogok a lépcsőn.
Peter és a legjobb barátom, Mikael ül a kanapén. Barna haja bezselézve meredezik a plafon felé, és éppen magyaráz valamit Peternek, aki sóhajtva hátrahajtja fejét. Tény, hogy Mikael néha kicsit elegem van belőle, de az idegesítő jelleme ellenére harmadik óta ő a legjobb barátom. Gyorsan köszönök, berontok a konyhába, iszom pár korty tejet, majd futva magammal rángatom a barátomat. Az iskolabuszt majdnem lekéstük, pont mögöttünk csukódik be az ajtaja. A sorok között haladva, átlépkedve mindenféle papírgalacsinon, végre eljutunk a szokásos helyünkig, majd leülünk és kényelembe helyezzük magunkat.
- Haver, tegnap próbáltalak elérni, de csak a hangpostád jelentkezett! A mániákus nagybátyád miatt? - néz rám, miközben lábát felteszi az előtte lévő ülésre.
- Nem, tudod...ez olyan családi dolog. - magyarázkodom idegesen. - Ó, családról jut eszembe! Írnom kell Peternek, hogy Cora most jön haza valami táborból, ezért vegye fel a suli előtt.
- A dögös 14 éves húgod? - kérdezi vigyorogva, mire az első kezembe akadó tárgyat a fejéhez vágom. Kicsit erősebben a kelleténél, ugyanis fájdalmasan dörzsöli a karját.
- Aú! Jól van, csak hülyültem, ne kapd fel a vizet! - néz előre, majd a következő pillanatban Greg sétál a helyünkhöz. Ő is játszik a kosárcsapatban, jó haverunk. Tavaly jött a városba, de mivel szinte profin kosarazik, így hamar befogadtuk. Az edző bá' szerint ha elballagunk, Greg lesz a csapatkapitányunk, mivel ő  egy évvel fiatalabb nálunk.
Az utat elbeszélgettük, bár belülről azt éreztem, hogy ez a nap valamivel másabb lesz.
Két perc múlva már a suli parkolójában állunk, és nézzük az ideges kilencedikeseket, az őrjöngő tizedikeseket, a csoportokba verődve álló tizenegyedikeseket, és a könyveket bújó végzősöket. Hiába, ez az utolsó év számukra, és itt az érettségi is. Sajnos Mikaellel mi is az utóbbiak táborát erősítjük, szóval hamarosan nekünk is el kellene kezdenünk naponta több órát tölteni a szobánkba bezárkózva, történelem könyvet tanulmányozva, és erősen rágörcsölni arra, hogy legalább egy évszám is megmaradjon a fejünkben. Egy perce sem ácsorgunk ott, mikor már szép számmal gyűlnek körénk az emberek, remélve, hogy legalább a nevüket megjegyezzük. Ha kosárlabda csapatban játszol, erre is számítanod kell. A mi giminkben is van egyfajta hierarchia, amely a kilencedikesektől egészen a kosárcsapat játékosaiig terjed. Hiába, ez íratlan törvény, mégis szent, és sérthetetlen. Füttyögésre kapom fel  a fejem, és egyenes a célpont irányába fordítom a fejem. Egy fekete BMW  parkol le, de se a rendszám se az autó nem volt ismerős. A  hozzátartozó személy - gyanítom a füttyögés tárgya - is kikászálódik az autóból, majd lezárva azt elindul. Csak a hátát látom és  a szőke haját. Elsőre mintha már találkoztam volna vele, de fogalmam mikor és hol.  A gondolatmenetemet a csengő zavarja meg, ami csak egy valamit jelenthet: újra kezdődik a pokol. A srácokkal megindulunk a suli épületébe, és gyorsan felrohanunk  a másodikra. Éppen a tanárnő előtt esünk be a terembe, gyorsan levágódunk a helyünkre, és kezdetét veszi az egyik legunalmasabb óra  a világon: a fizika. Miss. Peterson egyébként az egyik legfiatalabb tanár az iskolában, alig töltötte még be a harmincat, de máris tanári pályára lépett. Magas, vékony, vörös hajú, kék szemű, és Greg oda van érte. Eleinte csak  a tanárnő szivatására indult a sok bókolás, de azóta ez már megszokott lett. Már az alvás határán vagyok, mikor az igazgató lép be  a terembe. Ez vagy azt jelenti, hogy valakit megbüntet, vagy valami fontos dolgot akar közölni. Pechünkre most az utóbbi miatt látogatt el hozzánk.
- Kedves, Diákok! Bizonyára emlékeztek, hogy tavalyi év végén közöltük, hogy új diák érkezik szeretett iskolánkba. - emeli a szívére a kezét, és mintegy megerősítést várva fordul felénk.
- Ja, az unalmas előadás év végén, amit átaludtam? - kiabálja be Breeden, az egyik srác a fotósszakköről. Az igazgató nyakán kidüllednek az erek, és vörös arccal ordít rá Breedenre.
- Na, ide figyelj, Breeden Evedent! Még egy ilyen megnyilvánulás, és a büntetésben töltsd a napjaid hátralévő részét az egész félévben. - ordítja, mire Breeden inkább behúzott nyakkal ül tovább a helyén. - Nos, mivel úgy látom, nálatok  a szép szó nem használ, ezért csak közlöm, hogy új osztálytársatok lesz. Gyere be, kedvesem. - mondja az ajtó felé fordulva. Besétál a lány, akit reggel láttunk. Az a haj, az  a szem... Csak egy valaki lehet. - Bemutatom nektek Kate Argentet! Ő lesz az új osztálytársatok, most pedig én megyek, további jó tanulást. - lép ki az ajtón, mire Kate nagy nehezen rászánja magát arra, hogy bejöjjön. Először csak a bakancsa orrát bámulja, majd a tanárnő kérésére helyett foglal. Ahogy elhalad mellettem tekintetünk összefonódik egy pillanatra, és  a szokásos pirulás jelenik meg az arcán. Gyorsan tovább is halad, de miután körbenéz, észreveszi, hogy sehol sincs hely, csak a Mikael mögötti padban, szóval leül oda. Előveszi a tollát, és a füzetét, majd a tanára nézve jegyzetelni kezd. Legjobb barátommal összenézünk, és csupán szemkontaktussal megbeszéljük, hogy valamelyikünk lestoppolja. Csak itt jön a kérdés, hogy melyikünk.
- Derek Hale! - szólít meg a tanárnő, mire odakapom a fejem. Persze, hogy egyetlen szavára sem, figyeltem. - Megismételnéd, kérlek azt, amit az előbb mondtam? - néz rám szúrós tekintettel.
- Persze tanárnő. - villantom rá a mosolyom, hátha meglágyul a szíve. Sajnos nem. - Az előbb? - kérdezem erősen gondolkozva, mire bólint egyet. - Nos, az előbb azt mondta a tanárnő, hogy 'Derek Hale! Megismételnéd amit  az előbb mondtam?' - improvizálok, sajnos nem sok sikerrel. Miss Peterson nem értékeli a humoromat, megajándékoz egy karóval. Szuper.
Óra után kivonulunk a teremből, és felvánszorgunk a következő óránkra.
A nap ezután eseménymentes telik, de közvetlenül hazaindulás előtt, Greg robog oda hozzánk.
- Figyu, srácok, Breeden ma bulit szervez, és meghívta  a kosárlabda csapatot. Ott a helyünk! - csap a vállunkra, majd megy  a következő emberhez, de futtában még odakiált hozzánk. - A részleteket elküldöm SMS-ben!
- Haver, én megyek, anyám már vár. - köszön el Mikael otthagyva engem. Egyedül indulok el, de mikor már majdnem elhagyom a sulit, valaki nekem jön. Semmi bajom nem lett, ő viszont elesett. A francba.
- Bocsánat, az én hibám volt. - nyújtom oda a kezem a lánynak. Kate Argent bámul rám kék szemekkel. Elfogadja a neki szánt kezet, és felhúzom a földről. - Jól vagy? - nézek a szemében.
- Igen, persze, semmi bajom. - tartja a szemkontaktust. - Te vagy az a vérfarkas fiú ugye? - kérdezi.
- És te az a vadász lány, ugye? - kérdezek vissza. Egy pillanatra alább hagy a magabiztossága, de hamar visszaszáll belé.
- Igen, szóval tartsd távol magad tőlem. - néz rám szúrósan, megnyomva a 'távol' szót.
- Oké. Ez azt jelenti, hogy a mai bulira sem jössz? - megjön a csajozós énem, és akármennyire nem hevertem még ki Paige elvesztését, ez a lány másnak tűnik. Titokzatos, ráadásul vadász, amitől még jobban vonz.
- Még nem hívtak meg.. - hajtja le a fejét, és újra a bakancsát kezdi tanulmányozni.
- Akkor vedd úgy, hogy megvagy hívva. Ott a helyed. - rám szegezi tekintetét, és  a szemében csodálkozást fedezek fel.
- Maradjunk annyiban, hogy még meglátom. - mosolyog rám, majd kikerülve engem ott hagy. Nem hagyhatom annyiban a dolgot, muszáj vele többet beszélnem, ezért utánafutok.
- Hé, Kate! Várj! - kiáltok utána, mire újból felém fordul. - Nincs kedved eljönni, meginni valamit?
- Talán. Hívj fel, itt a számom. - nyom egy cetlit a kezembe, majd beszáll az autójába, és elhajt.
Egyedül megyek haza. Otthon levágom magam az ágyra, de a csengő hangja szakítja félbe ezt a pillanatot. Levánszorgok a lépcsőn, és kinyitom az ajtót. Legnagyobb meglepetésemre a húgom, Cora áll az ajtó előtt.
- Hát te? Azt hittem, van kulcsod. - ölelem át az én bolond húgomat.
- Van, csak nem tudom hol. Jó újra itthon lenni. - néz körbe a házban, és úgy tesz, mint aki ezer éve nem járt itt. Közben pittyeg a telefonom, ezért előveszem. Greg írta le a holnapi buli részleteit.
- Te is jössz holnap Greg bulijába? - kérdezi Cora. Felszalad a szemöldököm, és kérdőn nézek rá.
- Honnan tudsz a buliról?
- Greg küldött SMS-st, én is megyek. - mondja boldogan.
- Maximum a szobádba mész. Nem engedlek egy részeg 18 évesekkel teli helyre! - akadok ki. Azért mégis csak a húgom, és még csak tizenöt éves.
- De megyek! Greg meghívott! Nem akadályozhatod meg! És akkor te minek mész? - felesel vissza. Inkább hagyom a témát, és visszamegyek aludni. Mit tartogat majd  itt este? Kate, Cora, pia, buli, őrület....