1. rész - 3. fejezet - A buli

Drága, Olvasók! Elérkeztünk az első rész végére, amit egy nagy gimis bulival zárok le. Ééés. nagy hír! Továbbjutott a blog a CsereBereblog által meghirdetett blogversenyben. Már csak tizennégy emberrel versengünk az első helyért, és újra szavazatokat kell gyűjtenünk. Szavazzatok a blogra, ha úgy érzitek, megérdemli, hogy tovább jusson. IDE kattintva érheted el a szavazó lapot. Valamint a részben pár sor erejéig múlt idő is szerepelni fog, ne ijedjetek meg. Tudom, hogy már elegetek van abból, hogy minden rész elején ódákat zengek, szóval nem is húzom tovább az időt, jó olvasást!

A fürdőszobában állok, és vizslatom a tükörképem. A hajam össze-vissza áll, a felsőm ugyanaz, amit reggel gyorsan magamra kaptam, és a szemem alatt nagy karikák pihennek. Ránézek az órára, és számat elhagyja egy cifra káromkodás. Már csak fél órám van, de eddig nem jöhettem be, mert Cora elfoglalta az egész fürdőt.
*Tizenöt perccel korábban*
-Cora, gyere már ki, két órája bent vagy! - dörömbölök a fürdőszoba ajtaján. Semmi választ nem kapok, ezért újra megismétlem az előző mozdulatomat. Egy dühös sóhajtást hallok, és az ajtó már nyitódik is. A húgom (aki nem mellesleg még tizenhat éves sincs) egy miniruhában jön ki elém, húszcentis magassarkúban, pandává sminkelt fejjel.
-Mi van már, Derek? - néz rám dühösen, és csípőre teszi a kezét.
- Mondjuk az, hogy ideje lenne kijönni, hercegnő. És fel is öltözhetnél, mert ebben biztos nem jössz ki az utcára. - felhúzom  a szemöldököm, mire ő összehúzza azokat.
- Jaj, Derek, ne legyél már ilyen régimódi! Miben menjek? Farmerben?? - totál lesokkolva néz rám, és undorral ejti az utolsó szót.
- Például. Most pedig húzz be a szobádba, és öltözzél át, mert kétszer is meggondolom, hogy eljöhetsz-e velem. - arrébb lököm egy kicsit, és bevánszorgok a fürdőbe. Még egy halk morgást, és egy 'utállak' kifejezést hallok, majd sértődötten bevágtat a szobájába.
*Vissza a jelenbe*
Gyorsan lezuhanyzok, és magamra kapok egy fekete inget, egy farmert, és készen is vagyok. A fiúk nem viszik túlzásba a készülődést, de ez gondolom látszik. Kisietek a fürdőből, és egyenesen Cora szobájába sietek. Bekopogok, mire csak egy 'szabad' kiáltással tudja le a választ. Mikor bemegyek már egy kellemesebb kép fogad. A húgom az ágyán ül, és fonja  a haját, miközben egy térd felett érő fekete szoknyát, és fehér virágmintás felsőt visel, egy fekete telitalpú cipővel.
- Na, látom, sikerült felöltözni. - lépek be, mire rám néz, majd csak a szemét forgatva visszatér a hajához. - Siess, mert két perc múlva indulnunk kell, ha odaakarunk érni. - kisietek húgom szobájából, és a nappaliba rohanok. Kinyitom a hűtőt, kiveszem a dobozos tejet, és beleiszok.
- Abból még más is inni akart. - szól Peter a kanapéról, miközben egy újságot olvas.
- Ne csináld már ezt Peter. - forgatom meg szemeimet. - Ja, buliba megyek ma és Corát is magammal kell vinnem.
- Oké, de nem ihattok kólánál erősebbet, mert vezetsz, és legkésőbb egyre itthon vagytok. - könyököl fel az asztalra, és vigyorogva a szemembe néz. Megrántom a vállam, ugyanis nem is terveztem reggelig ott maradni.
Végre Cora is lejön, így már indulhatunk is. Beülünk a kocsiba, és odahajtottunk a buli helyszínére.
Már az utcába bekanyarodva hallom a zene lüktető ritmusát. A sok autó mögött megállva szállunk ki az autóból, és lépkedünk a ház felé. Már az előkertben is műanyag poharakat tartogató diákok állnak, néha-néha belekortyolva, némelyek egymást falják a pia hatása miatt. És még csak nem is a ház volt... Az ajtón kopogtatva egy idegen nyit nekünk ajtót, és mintha ezer éve ismerné Corát, két puszival üdvözölni akarja. Azért Cora sem most jött le a falvédőről, simán kitér a szívélyes fogadtatás alól, és otthonos érezve magát megy be a házba. Egy ideig feszengve állok, de aztán beljebb lépek. A nappali közepén egy felállított DJ pult található, ahonnan éppen az Anaconda című szám szól. Pár asztal össze van tolva, ráhelyezve néhány tál sütemény, és rengeteg alkohol. Odasétálok, és töltök magamnak egy pohár kólát. Tudom, hogy mindenki a sulinkba jár - legalábbis remélem -, de így hirtelen egy ismerős arcot sem pillantok meg. Csak állok, mint aki azt sem tudja, hol van, mikor ismerős nevetés csapja meg a fülemet. A hang irányába fordulok, és észreveszem a megszokott szőke tincseket és a hozzájuk járuló lányt. Kate felszabadultan táncol pár barátjával az oldalán, akiket csak úgy látásból ismerek, azt hiszem, egy órára járunk, de nem biztos. A lány ütemesen mozog a zene ritmusára, teljesen beleveszve a szám émelyítő ritmusába. Megfogok egy pohár valamit, és kikerülgetve a táncoló embereket, odaoldalazok hozzá. Éppen háttal áll nekem, ezért lassan megkocogtatom, mire megfordul.
- Hogy hogy eljöttél?  - próbálom túlordítani a zenét, kevesebb sikerrel. Értelmetlenül néz rám.
- Mi?! - csak a szájáról tudom leolvasni, mit is akar mondani, mivel a zene még mindig hangos. Arrébb húzom, hogy tudjunk normálisan beszélgetni végre, mire hirtelen a kertben találjuk magunkat. Kate is csak egy pohár kólát tart a kezében, és látszik rajta, hogy minimális alkoholt sem fogyasztott. A haja kicsit csapzottan lóg a szemébe. Egy farmert visel, hozzá egy kék blúzt, valamennyi sminket (nem értek én ehhez) és egy telitalpú szandált. Maradt az egyszerűnél, amivel szerintem nagyon kitűnik a tömegből, de persze jó értelemben.
- Hogy hogy eljöttél? - nézek jó mélyen a szemébe. Kifújja a levegőjét, és visszanéz  a szemembe.
- Bulizni akartam. De nehogy azt hidd, hogy azért jöttem, mert Te hívtál. - pirul el azonnal. Rá kell jöjjek, hogy ez a lány nagyon sokszor van zavarban, mikor velem lóg. Körülbelül egy fél fejjel vagyok csak magasabb nála, ezért nem kell nagyon lenéznem rá, mikor közelebb lép.
- Derek Hale - kezd bele - megtisztelnél azzal, hogy felkérsz egy táncra? - lép még közelebb, és már csak pár centi választ el tőle. Kezeimet lassan a vállára csúsztatom, majd végig húzva a karján, megfogom a kezét. Másik kezemet a derekára csúsztatom, mire ő gyengéden megfogja a vállam, és forogni kezdünk. Igaz, mind ezt a kertben állva,  a Gangnam Style hallgatása közben. Érzem a parfüme bodorító illatát, szapora lélegzetét, gyors szívverését. A fejét a vállamra hajtja tánc közben, és mélyeket sóhajt. Az idilli pillanatunkat egy sikoly zavarja meg. A hátsó kertből jön, még hozzá tisztán. Eleinte azt hiszem, félelmében sikolt egyet, de aztán, miután egy kicsit jobban kihegyezem hallásom, rájövök, hogy nem. Ez volt talán az utolsó hangja, mivel éppen egy gyilkosság áldozata lett...
- Kate, én megnézem, te meg maradj itt. - mondom neki, mire csak megrázza  a fejét.
- Hülyéskedsz? Van nálam fegyver, ha egy kósza farkas lenne az. - mondja, mire elkerekedik a szeme.
- Miért hoztál magaddal egy buliba farkasölő szert, vagy fegyvert, vagy bármit, amit hoztál?! - akadok ki teljesen.
- Jaj, Derek, ne csináld már! Tudod, első a biztonság, és egy buliban, ahol két farkas is van, nem a legbiztonságosabb... - süti le a szemét.
- Aha, szóval az vagy engem talál el, vagy Corát. - értem meg a hallottakat.
- Kit? - kerekedik el a szeme.
- Corát. A húgomat. - nézek rá.
- De ő még nem aktiválta az átkot, ugye?
-Mit csinált? Én már tizenöt éves korom óta vagyok farkas, amikor is... - eszembe jutnak az emlékek, mi is történt abban az évben.
- Amikor mi Derek? Megöltél egy embert? És aktiváltad az átkot? - beszél hozzám gúnyosan, keresztbe tett kézzel.
- Jó, most hagyjuk ezt, meg kell néznünk mi történt. - megfordulok, és elindulok  a hang irányába. Pár fát, bokrot kikerülök, mire odaérek, de azonnal érzem  a vér szagát. Kate is észreveszi  a hullát, és egy pillanatra elborzad az arca, de hamar összeszedi magát. Breed fekszik előttünk. Szemei élettelenül bámulnak vissza ránk, mellkasán egy nagy véres folt. Ajkai teljesen belilultak, kezei maga mellett pihennek. Kezdett egy kicsit büdös lenni, és ez a bűz terjengett a levegőben. Látszott rajta, hogy fájdalmas halált halt, ugyanis teste merev pózban volt még így is, valószínűleg rúg-kapált. A ruhájára véres foltok tapadtak, amik elkezdtek már egy kicsit beszáradni. Szemeimmel azonnal Corát keresem, ugyanis nagy a valószínűsége, hogy ő volt.
- Te hívd a mentőket, én megkeresem Corát. - szólok Katenek, aki előkapja a telefonját, és tárcsázza a számot. Berohanok a táncoló emberek közé, és a húgonat keresem. Éppen táncol egy csapat lánnyal, ezért gyorsan odamegyek, és kirángatom a kezénél fogva.
- Aú, Derek, mi van már? - néz rám dühösen.
- Mégis hogy tehetted ezt? - csak néz rám, szemében értetlenséget fedezek fel.
- Miről beszélsz? - akad ki teljesen.
- Jaj, ne játszd már a hülyét. Tudom, hogy te voltál. - vágok vissza neki, mire arca meghökken.
- Mi folyik itt? - jön oda hozzánk Kate, és kérdőn néz ránk.
- A kisasszony nem akarja bevallani, hogy ő volt. - teszem keresztbe a kezeimet, és mérgesen nézek Corára.
- Mégis mi?! - ordít mostmár rám.
- Te ölted meg Breedet. - mondom ki egyszerűen.
- Mi?... - hallgat el, és szomorúan néz maga elé. - Breed meghalt? - könnyes szemmel fordul felém, mire bólintok. - Hogyan? És hogy gondolhattad, hogy én voltam? - Kate megsimítja a fejét.
- Jól van,. Cora, elhisszük, hogy nem te voltál. - öleli meg Kate Corát - A hülye bátyáddal meg ne foglalkozz. - neveti el magát a két lány egyszerre. Milyen jó, hogy az én szerencsétlenségemen nevetnek.
- Ha nem te voltál, és nem is én, akkor...- esek gondolkozóba.
- Akkor van egy másik farkas is a bulin. - mondja ki helyettem Kate.