1. rész - 1 fejezet - Alfa, béta, omega...

Sziasztok, Drágák! igen, meghoztam nektek az első igazi fejezetet, mely az Alfa, béta, omega címet kapta.Aki ismeri, az tudja, miről beszélek.. Mondjuk nekem a : The sun, the moon, the truth sokkal jobban tetszik, de nem lövöm le a poént senkinek, aki még nem látta   a negyedik évadot. A sablonom miatt nem lehet pipálni, de a Pipálj! modulban erre lehetőséged nyílik. Ez  a rész hosszabb lett, mint terveztem, de nagyjából ilyen - vagy hosszabb - részekre számíthatnak az olvasók. Törekedtem a hosszanti leírásokra, és a párbeszédekre, remélem elnyeri a tetszéseteket. Valamint köszönöm a 12 nyilvános, és 2 privát feliratkozót. És a  bétámnak is ezer köszönet! Valamint mindenkinek, aki egyszer is megnyitotta a blogot.. Egy rész három fejezetből fog állni, és mindegyik kapcsolódik valamilyen szinten a másikhoz. Ebben a részben még nem lesznek konfliktusok, viszont  a következőben már azok is előjönnek...Jó olvasást kívánok mindenkinek!
Következő rész időpontja: 2014. 11. 02.

A levelek minden másodpercben lehullanak, ezzel beterítve az avart. Az állatok szaga keveredik a friss őszi aromákkal, elnyomva Argenték emberi illatát. Leguggolok, és megvizsgálom a földet. Az alapján két mérföldnyire vannak, a vadászati felszerelésekkel együtt. Peter azt mondta, hívjam, ha megtudok valamit, de képtelen vagyok várni. Futásnak eredek, és hagyom, hogy a szél szinte magával rántson a vesztembe. Lábaim önálló életre kelnek, és szabadnak érzem magam. Közelebb érve, egyre erőteljesebben érzem a szagukat. Két fa között kinézek, és meglátom őket. Hárman vannak. Egy idős, ötvenes éveiben járó, és egy körülbelül huszonnyolc éves férfi, valamint egy velem egyidős lány. Szőke haja göndör fürtökben ér le a válla alá,  barna szeme magabiztosan csillog, ahogy a napfény rásüt. Egy pisztolyt tart  a kezében, és egy fán lévő céltábla közepét célozza meg. A fiatalabb férfi unottan támaszkodik fekete kocsija oldalának, ami ott áll pár méterrel arrébb. A lány keze a fegyvere csövén fekszik, majd óvatosan meghúzza  a ravaszt. A golyó egyenesen, pontosan talál bele  a céltábla közepébe. Belefúródik, majd kis füstfelhőt kelt. Felkelti az érdeklődésem, és kissé megmozdulok. Az idősebb férfi a zajra felkapja a fejét, tekintetét rám szegezi, majd ravasz mosolyra húzza  a  száját.
- Kate, Chris! Vendégünk van! Úgy tűnik, e ifjú vérfarkas megszemlélte gyakorlásodat, kedvesem. - pillant a lányra, mire az rám néz. Tekintetem mélyen belefúrom a szemébe, mire óvatosan elmosolyodik, és lesüti a szemét. Az idős férfi észreveszi a mozdulatot, ezért dühös szemmel pillant rám. - Lépj elő, Talia fia, Derek! - mondja, és valamilyen fenyegető, mégis varázslatos cseng a hangjában. Nem moccanok, és ezt látva elneveti magát. - Ó, hát félsz? Nem hittem volna, hogy a valaha volt legnagyobb Alfa fia fél megmutatkozni néhány vadász előtt. Hát anyád nem tanított meg a jó modorra? - fogai között szűri az utolsó mondatot, és fenyegetően előrébb lép. Én sem vagyok rest, máris teszek egy lépést, mire elégedett mosoly ül ki az arcára. Pillantásom a lányra vezetem, aki belepirul a mozdulatomba, és inkább hátat fordít, majd elsiet a kocsihoz.
- Mondd, mi szél hozott erre? Tán a konok nagybátyád, Peter mondta, hogy eredj a nyomunkba? Nem csodálnám. Az a férfi igen veszélyes.
- Tudja, az az igazság, hogy nem Peter küldött. Említette, hogy maguk is a városban tartózkodnak, és gondoltam, megnézem, kik is vadásznak rám. - szűrtem  a fogaim között, és próbáltam nem felhúzni magam. Sajnos túl késő volt, már ne tudom megfékezni magam. Karmaim akaratlanul is kinőnek, szemeim felveszik vérfagyasztó színeiket, agyaraim utat törnek az ígyem alól, és immáron vérszomjasan nézek az idősebb Argentre. Fel van készülve erre, ugyanis egy sokkolót tart a kezében. Minden másodperccel egyre közelebb érinti hozzám az eszközt,  megmutatva ezzel, hogy ennél többre is képes. Hirtelen lépteket hallok, mire odaemelem a fejem. Peter jön elő a bokrok takarásából, és egy határozott mozdulattal kilöki Argent kezéből veszélyes fegyvert. Mivel az öreg belépett egy bizonyos korba, ahol már reflexei nem működnek annyira jól, mint Peteré. Talán ez is közrejátszott abban, hogy nem számított a támadására.
- Lám-lám. Peter Hale. Te semmit sem változtál legutóbbi találkozásunk óta. Ugyanolyan makacs vagy, és konok, ráadásul udvariatlan. Gondolom Talia halála mélyen érintett. Mindig is erre vágytál, igaz? Te akarsz lenni az Alfák Alfája, a legerősebb. De nem számoltál Deucalionnal, aki egyből Talia posztjára tört. Mi tévő leszel most? Halljam! - mondja kicsit hangosabban a kelleténél. Peter arcizmai megfeszülnek, és látom, hogy karmai is előtörtek. Erősen koncentrál valamire, mire kezei újra emberi alakot öltenek.
- Tudod, Gerard, még nem vagyok olyan erős, mint Deucilon, de amint újra összeszedem az erőm, bosszút fogok állni mindenkin, aki bármi rosszat is tett velem az életben. És tudod kivel fogom kezdeni?! Veled és a családoddal. Kiirtom az egész Argent családot, és soha, de soha többé nem lesz egyetlen ellenségem sem! - közelebb hajol a férfihoz, a jelek szerint Gerardhoz , mintha bizalmas információkat közölne vele. - Most pedig elmegyünk! - pillant rám parancsolóan, mire megindulok az erdőbe. Hamarosan utolér, és mellém jön. Csendben haladunk tovább, míg oda nem érünk a titkos rejtekhelyünkre. Egy hatalmas fa alá rejtett terembe mentünk le. A falak körbezártak, és a helyiség nagyon kicsinek tűnt. Hatalmas páncélszekrények díszítik, amelyekben családi ereklyék lapulnak. Kék homály fedi be az egész termet. Lépteink visszhangoznak, légzésünk hangja hallatszik mindenfelől. Peter nekidől a faasztalnak, és maga elé mutat egy egyszerű székre, jelezve, hogy üljek le. Eleget teszek a kérésének, és helyet foglalok a székben. Hangtalanul bámul, kezét keresztbe teszi mellkasa előtt. Szemét végigvezeti rajtam, majd megszólal.
- Meggondolatlan voltál. - jelentette ki. - Argenték az egyik legveszélyesebb ellenségeink, és te akaratlanul is belesétáltál a csapdájukba, plusz még engem is belerángattál. A területükre léptél, ezért bosszút fognak állni. - fordul hirtelen az asztal felé. Nem is sejtettem, miért beszélt velem olyan bizalmasan a férfi, de most már kezdem sejteni.
- Tévedsz. Ő gerjesztett fel. Viselje a következményeit.... - mondom halkan, mire Peter újra felém fordul, és mélyen  a szemebe bámul. Farkasszemet nézek vele, de nem bírom magamon viselni a gúnyos pillantását, ezért elfordulok. Győzött. Ha két farkas néz egymás szemébe, az a felsőbbrendű, aki nem kapja el a fejét. Vesztettem, ezzel tisztelet adva Peternek.
- Na jó. - sóhajt fel - Mutatok neked valamit. - Odasétált az egyik páncélszekrényhez, és kivett belőle valamit. Egy fém tárgy, kör alakú, és egy fura motívum van rajta.
- Mi ez? - kérdezem.
- Egy nagyon erős, természetfeletti talizmán. A családunk tulajdona évszázadok óta. Ezzel tanítjuk  a bétákat az önkontrollra telihold idején. Láttam, hogy Gerard egyetlen szóval képes előhúzni belőled a farkaséned. Éppen ezért, most megtanulod kordában tartani azt. - odatartja felém, és ln elveszem. Egy érdekes, háromfelé ágazó motívum van rajta.
- Ez a motívum. Mit jelent? - mutatom felé. Ujjaimmal végigsimítok rajta, és valamilyen természetfeletti erő kerít hatalmába.
- Alfa - mutat az első ágazásra - , béta - majd a másodikra, - omega. - körberajzolja az egészet, és a kezembe adja.
- Oké. És hogy fog nekem ez segíteni? - nézek rá unottan, bár egy kicsit felcsigázott.
- Minden vérfarkasnak más indítja be az átváltozást. Gerard egyetlen mondattal kitudta belőled hozni ezt, és még csak nem is tudta, mennyit segített nekem. Mielőtt Paige... - Halkul el, majd megköszörüli a torkát. Ez az egy szó elég volt ahhoz, hogy eszembe jusson minden. A telihold, a lány, ahogy ül előttem, ahogy minden elsötétül, és a reggel, mikor már csak az élettelen testét látom magam előtt. Dühös vagyok. Dühös vagyok önmagamra, amiért ezt tettem vele. Olyan fiatal volt... És miattam nem élhet többé. Gyűlölöm magam emiatt, de ami történt, megtörtént. - Nos, a baleset előtt azt hittem, nálad a szerelem lesz ez az az érzelem, ami kivált mindent. De nem. Nálad a düh ez az érzés. És most ezt fogjuk felhasználni. - a beleegyezésemre vár, ezért csupán bólintok, jelezve, hogy kezdheti. - Először is el kell érnünk, hogy dühös légy.
- És mégis hogyan akarod ezt csinálni? - válaszul csak kezembe nyomja a talizmánt.
- Így. - mondja, felhúz, és ellök.
A földön landolok, betörve ezzel a széket. Erős fájdalom hasít a hátamba, a karjaimat pedig már nem is érzem, valószínűleg eltört. Azonnal felpattanok, és nekirontok. Számít rám, ezért védekező állásba áll, és mikor odaérek, egy határozott lökéssel újra földre kényszerít. Hátam a jól ívelt lökés miatt újra fájdalmasan reccsen egyet. Egyre dühösebb, és dühösebb leszek. Megint nekirontok, de most gondolok rá, hogy egy újabb lökéssel akar ellökni, ezért lehajolok, és  lábánál fogva rántom fel. Súlya alatt meginog kezem, de egy erőteljes hajítással a földre kényszerítem. A szoba eséseink, ütéseink hangjától zeng. Már nem bírom tovább, és előtör belőlem az állat. Hangos ordítással jelzem Peternek, hogy ötlete bevált, mire gyorsan lefog, és leültet. A földről előhalássza a talizmánt, és a kezembe nyomja. Erősen próbálok kiszabadulni, hogy széttépjek valamit, ugyanis vágyat érzek ez iránt.
- Remek. - mondja zihálva. - Most ismételd: Alfa, béta, omega...
- Eressz el! - ordítok rá, mire kicsit hátrahőköl, de azonnal jobban szorít a székhez.
- Ismételd! Halljam! - ordít vissza ő is. Erőt veszek magamon, és lassan elkezdem ismételni.
- Alfa... Béta... Omega. - szűröm lassan a fogaim között.
- Újra! - kiáltja. érzem, hogy lassan elmém megnyugszik, és már kevésbé uralják testem farkasösztöneim.
- Alfa... Béta... Omega... - agyaraim visszahúzódnak, karmaim úgyszintén. Már csak a szemeim mutatják iménti gyengeségem.
- Jó! Újra!
- Alfa, béta, omega. Alfa, béta, omega. Alfa, béta, omega! - kiáltok boldogon fel. Szemeim visszanyerik eredeti színüket, és már semmi sem látszódik a farkasénemből.
- Jó. Ezt még holnap is megismételjük, és holnapután, ha kell, akkor minden nap. Aztán fontos megbeszélnivalónk lesz, számíts rá!

Prológus

Sziasztok! Elérkezett a prológus, amit remélem már sokan vártatok. Bevallom, sok mindenen mentem keresztül a napokban, de most itt vagyok. Az ismertetőt gondolom már elolvastátok, ezért nem lesz számotokra ismeretlen a történet. Remélem tetszeni fog ez alapján a sztori így elsőre. Előre mondom, hogy ez a rész nem történt meg, természetesen tudom, hogy nem tudta, mi is Derek. Figyelem, ez az egész nem így történt, a lány nem így lelte halálát. A történet a valós szálon fut, a szereplők, a helyszínek mind valósak, a kapcsolatok is, egyedül a történés változik. De nem mondom tovább, jó olvasást!
1. rész várható megjelenése:  10. 24.

Telihold van. Az eső a falakat verdesi, hangja rémisztő zajt kelt a csendes szobában. Minden neszre felkapom fejem, és szemügyre veszem a szobát. Peter szerint, amíg megtanulom uralni a gyilkolási vágyam, a teliholdas éjszakáim ebben a pinceszerű helyiségben kell töltenem. Az eső még mindig szüntelenül esik és az ereszt csapkodja. Egy nagy fuvallat rezegteti meg a falakat. Vérem egyre jobban forr, ösztönömet lassan elvesztem. Érzem ahogy a szemem átveszi sárga árnyalatát, és az elmém elhagy.
Lépteket hallok. Óvatos, kis léptek. Az ajtó hirtelen kitárul, és megérzem a jellegzetes illatát.
Rögtön utána meglátom a barna, már-már fekete tincseket, és a hozzákapcsolódó barna szempárt. Ösztönösen elfordulok, nehogy meglássa a szemem. A vaslánc hangjára mégis odakapom a fejem, és tudom, miért jött: segít átvészelni az éjszakát. Óvatosan közelebb jön vállamra helyezi kezeit.
- Derek - szól lágy, csilingelő hangján - tudom, hogy azt mondtad, ne jöjjek ide, de segítenem kell. Együtt átvészeljük ezt az egészet! - idegesen fordulok felé, és amint meglátja íriszeim színét, kicsit felgyorsul szívverése.
- Nem! Nem értheted ezt! Valószínű azok a láncok nem fognak visszatartani, és még nem tudom magam kontrollálni. A telihold elveszi az eszem, és darabokra akarlak majd tépni. - láttam, hogy félelem fut át az arcán, de hamar összeszedi magát.
- Nem érdekel! Együtt kibírjuk! Szeretlek, és kiállok melletted! -  a szemeiből elszántság tükröződik.
- De ha valami bajod esik... - próbálom meggyőzni, hogy ez nem jó ötlet, de amint belenézek a mogyoróbarna szemeibe, nem tudok reálisan gondolkozni.
- Nem fog!

Érzem, hogy már nem bírom sokáig. Füleim zúgnak, látásom elhomályosodik, egész testem reszket. Agyam kezd kikapcsolni, és ahányszor ránézek Paigere, csak a vágyra tudok gondolni, hogy milyen érzés is lenne szétmarcangolni és a csontjait összetörni, majd érezni vére bódító illatát.
- Derek... - szól hozzám suttogva, majd beszéd nélkül, egy vaslánc felemelésével jelzi szándékát.
- Csak... csináld! - mordulok rá, mire óvatosan kihúzza a nehéz bilincset. Leülök a földre, és hagyom, hogy kezeim belebújtassa. Mikor megérzem a súlyát, ösztönösen földre helyezem kezeimet. Miután végez a megláncolásommal, leül velem szemben egy fából készült egyszerű székre. Szemeim most már teljes fényében pompáznak, és a hold átveszi a testem felett az irányítását. Kezeim akaratlanul is előrerántottak, de Paige hátrahőköl, így nem tudok ártani neki. Már csak egy kis darab maradt meg belőlem ami valódi, a többit  felemésztette a gyilkolási ösztön. Félelem, rettegés terjeng a levegőben, ami belőlem árad, mert rettegek. Rettegek attól, hogy bántani fogom. Félek, hogy baja fog esik.
Felordítok, kezeim akaratom ellenére előrevetem, de a láncok visszahúznak.
- Menj! - szűröm a fogam között utolsó éber pillanatomban. A láncok már nem tudnak visszatartani, a  kezem rántása miatt el is szakad az egyik. Már nem kell sok, hogy kiszabaduljak, ezért még egyszer, utoljára jelzem Paigenek, hogy menjen. Nem is vár tovább, futni kezd. De ekkor már késő. A vasláncok nem tudnak többé visszatartani, a hold teljes fényében változik. Kezeim utat törnek, és máris rárontok a szerelmemre.
Még egy sikolyt hallok, és teljesen elvesztem az eszem...

                                                               ***

A földön ébredek. Fekete felsőm cafatokban szétszóródott a földön, és vérnyomokat találok. Friss vér szagára kapom fel a fejem, és félve magam mellé nézek.
Paige élettelen teste fekszik mozdulatlanul a hideg földön. Mellkasán karmolásnyomokat veszek észre, a feje pedig melléhanyatlik. Semmire sem emlékszem a tegnap éjszakából, csupán annyira, hogy a láncok elszakadnak, és Ő felsikolt. Barna haja vörös foltokkal borított nagy tincsekké alakult át, és a hosszú ujjú felsője darabokban hever mellette. Odaguggolok hozzá, és kezeim közé fogom az övét. Hideg, élettelen, ujjai elernyedtek azokban. Szemeimbe könny szökik, mikor ránézek. Szabályosan, nagy cseppekben hullanak le arcomon a fájdalmam jelei. Nem túl férfias tett, de kimutatom azokat az érzéseket, amelyeket iránta érzek. Szipogásom betölti az egész helyiséget. Megint hangokat hallok, de nem törődöm velük. Csak nézem magam előtt a lányt, akit szeretek és akit a saját kezemmel öltem meg.
Cipő kopogás tölti be a termet, majd hirtelen egy kéz nehezedik a vállamra. Felpillantok, és Petert látom magam előtt, amint éppen a testet nézi.
- Derek.. Nagyon-nagyon sajnálom ezt az egészet. Melletted kellett volna lennem.. - nyújtja ki felém a kezét, amit elfogadok, és hagyom, hogy felrántson a földről.
- Nem a te hibád. - törlöm le könnyeim. - Én voltam... Miattam halt meg. Az én hibám... - Előtör  a bűntudatom.
Peter kitámogat a szobából. Én pedig lassan lépkedek mellette. És arra gondolok, hogy ezzel az éjszakával a múltamból egy darabot ott hagytam...

Üdv a blogon!

Sziasztok!
Az az igazság, hogy nem tudom, mit is írhatnék ebbe a prológus előtti kis bejegyzésbe. Az ötlet úgy jött, hogy elkezdtem nézni a Teen Wolf nevezetű sorozatot, és keresgéltem, hátha találok egy blogot, ami egy ilyen fanfictiont. Hát, kissé elszomorodtam, mikor láttam, hogy a blogger világban igen kevés ilyen blog van. Gondoltam, miért is ne legyen pont nekem egy blogom? Már csak az volt  a baj, hogy nem tudtam, hogy pontosan kinek  a szemszögéből is írhatnám a történetet. Végül két lehetséges szereplő között vacilláltam, de mivel teljes mértékben választásképtelen vagyok, megalkotom mindkettőt. Az egyiket itt olvashatjátok,  a másikat pedig hamarosan megtekinthetitek. Elárulom, Allison szemszögéből fog íródni, kissé szerelmesebb vonalon. Persze ebben  a blogban is található majd némi szerelmi szál, de inkább az akciódús blogokba sorolnám. Nos, miután az időt elbeszéltem, csak mert nem tudok mit írni, most jöjjön  a szokásos sablonszöveg: Üdvözöllek a blogon, remélem tetszeni fog, amit itt látsz!
Prológus várható időpontja: 2014. 10. 20.
Addig is megírok még néhány részt.

Hát, remélem ez annyira nem vette el a kedveteket a blogtól, majd a későbbiekben is benéztek hozzám, és hagytok magatok után egy kis nyomot!

Várható dolgok a prológusból:
- Egy visszaemlékezéshez hasonlóan megírt ismertető
- Már akció jeleneteket is tartalmazni fog, de nem annyit, mint egy átlagos rész.
- Eléggé hosszú lesz prológushoz képest.

Több dolgot nem áll szándékomban elárulni, hiszen hamarosan úgy is elolvashatjátok a prológust. Addig is gyönyörködjetek a  designban (én is azt teszem, egyszerűen imádom, és még egyszer köszönöm a Creative Design-nak) , nézzetek bele az oldalakba (ugyan még nem volt időm feltölteni őket, de holnap megteszem) , írjatok chatbe, vagy csak időzzetek el.

Jó szórakozást!

Ölel titeket:
Az írónő

Nyitás!

COMING SOON!