Következő rész időpontja: 2014. 11. 02.
A levelek minden másodpercben lehullanak, ezzel beterítve az avart. Az állatok szaga keveredik a friss őszi aromákkal, elnyomva Argenték emberi illatát. Leguggolok, és megvizsgálom a földet. Az alapján két mérföldnyire vannak, a vadászati felszerelésekkel együtt. Peter azt mondta, hívjam, ha megtudok valamit, de képtelen vagyok várni. Futásnak eredek, és hagyom, hogy a szél szinte magával rántson a vesztembe. Lábaim önálló életre kelnek, és szabadnak érzem magam. Közelebb érve, egyre erőteljesebben érzem a szagukat. Két fa között kinézek, és meglátom őket. Hárman vannak. Egy idős, ötvenes éveiben járó, és egy körülbelül huszonnyolc éves férfi, valamint egy velem egyidős lány. Szőke haja göndör fürtökben ér le a válla alá, barna szeme magabiztosan csillog, ahogy a napfény rásüt. Egy pisztolyt tart a kezében, és egy fán lévő céltábla közepét célozza meg. A fiatalabb férfi unottan támaszkodik fekete kocsija oldalának, ami ott áll pár méterrel arrébb. A lány keze a fegyvere csövén fekszik, majd óvatosan meghúzza a ravaszt. A golyó egyenesen, pontosan talál bele a céltábla közepébe. Belefúródik, majd kis füstfelhőt kelt. Felkelti az érdeklődésem, és kissé megmozdulok. Az idősebb férfi a zajra felkapja a fejét, tekintetét rám szegezi, majd ravasz mosolyra húzza a száját.
- Kate, Chris! Vendégünk van! Úgy tűnik, e ifjú vérfarkas megszemlélte gyakorlásodat, kedvesem. - pillant a lányra, mire az rám néz. Tekintetem mélyen belefúrom a szemébe, mire óvatosan elmosolyodik, és lesüti a szemét. Az idős férfi észreveszi a mozdulatot, ezért dühös szemmel pillant rám. - Lépj elő, Talia fia, Derek! - mondja, és valamilyen fenyegető, mégis varázslatos cseng a hangjában. Nem moccanok, és ezt látva elneveti magát. - Ó, hát félsz? Nem hittem volna, hogy a valaha volt legnagyobb Alfa fia fél megmutatkozni néhány vadász előtt. Hát anyád nem tanított meg a jó modorra? - fogai között szűri az utolsó mondatot, és fenyegetően előrébb lép. Én sem vagyok rest, máris teszek egy lépést, mire elégedett mosoly ül ki az arcára. Pillantásom a lányra vezetem, aki belepirul a mozdulatomba, és inkább hátat fordít, majd elsiet a kocsihoz.
- Mondd, mi szél hozott erre? Tán a konok nagybátyád, Peter mondta, hogy eredj a nyomunkba? Nem csodálnám. Az a férfi igen veszélyes.
- Tudja, az az igazság, hogy nem Peter küldött. Említette, hogy maguk is a városban tartózkodnak, és gondoltam, megnézem, kik is vadásznak rám. - szűrtem a fogaim között, és próbáltam nem felhúzni magam. Sajnos túl késő volt, már ne tudom megfékezni magam. Karmaim akaratlanul is kinőnek, szemeim felveszik vérfagyasztó színeiket, agyaraim utat törnek az ígyem alól, és immáron vérszomjasan nézek az idősebb Argentre. Fel van készülve erre, ugyanis egy sokkolót tart a kezében. Minden másodperccel egyre közelebb érinti hozzám az eszközt, megmutatva ezzel, hogy ennél többre is képes. Hirtelen lépteket hallok, mire odaemelem a fejem. Peter jön elő a bokrok takarásából, és egy határozott mozdulattal kilöki Argent kezéből veszélyes fegyvert. Mivel az öreg belépett egy bizonyos korba, ahol már reflexei nem működnek annyira jól, mint Peteré. Talán ez is közrejátszott abban, hogy nem számított a támadására.
- Lám-lám. Peter Hale. Te semmit sem változtál legutóbbi találkozásunk óta. Ugyanolyan makacs vagy, és konok, ráadásul udvariatlan. Gondolom Talia halála mélyen érintett. Mindig is erre vágytál, igaz? Te akarsz lenni az Alfák Alfája, a legerősebb. De nem számoltál Deucalionnal, aki egyből Talia posztjára tört. Mi tévő leszel most? Halljam! - mondja kicsit hangosabban a kelleténél. Peter arcizmai megfeszülnek, és látom, hogy karmai is előtörtek. Erősen koncentrál valamire, mire kezei újra emberi alakot öltenek.
- Tudod, Gerard, még nem vagyok olyan erős, mint Deucilon, de amint újra összeszedem az erőm, bosszút fogok állni mindenkin, aki bármi rosszat is tett velem az életben. És tudod kivel fogom kezdeni?! Veled és a családoddal. Kiirtom az egész Argent családot, és soha, de soha többé nem lesz egyetlen ellenségem sem! - közelebb hajol a férfihoz, a jelek szerint Gerardhoz , mintha bizalmas információkat közölne vele. - Most pedig elmegyünk! - pillant rám parancsolóan, mire megindulok az erdőbe. Hamarosan utolér, és mellém jön. Csendben haladunk tovább, míg oda nem érünk a titkos rejtekhelyünkre. Egy hatalmas fa alá rejtett terembe mentünk le. A falak körbezártak, és a helyiség nagyon kicsinek tűnt. Hatalmas páncélszekrények díszítik, amelyekben családi ereklyék lapulnak. Kék homály fedi be az egész termet. Lépteink visszhangoznak, légzésünk hangja hallatszik mindenfelől. Peter nekidől a faasztalnak, és maga elé mutat egy egyszerű székre, jelezve, hogy üljek le. Eleget teszek a kérésének, és helyet foglalok a székben. Hangtalanul bámul, kezét keresztbe teszi mellkasa előtt. Szemét végigvezeti rajtam, majd megszólal.
- Meggondolatlan voltál. - jelentette ki. - Argenték az egyik legveszélyesebb ellenségeink, és te akaratlanul is belesétáltál a csapdájukba, plusz még engem is belerángattál. A területükre léptél, ezért bosszút fognak állni. - fordul hirtelen az asztal felé. Nem is sejtettem, miért beszélt velem olyan bizalmasan a férfi, de most már kezdem sejteni.
- Tévedsz. Ő gerjesztett fel. Viselje a következményeit.... - mondom halkan, mire Peter újra felém fordul, és mélyen a szemebe bámul. Farkasszemet nézek vele, de nem bírom magamon viselni a gúnyos pillantását, ezért elfordulok. Győzött. Ha két farkas néz egymás szemébe, az a felsőbbrendű, aki nem kapja el a fejét. Vesztettem, ezzel tisztelet adva Peternek.
- Na jó. - sóhajt fel - Mutatok neked valamit. - Odasétált az egyik páncélszekrényhez, és kivett belőle valamit. Egy fém tárgy, kör alakú, és egy fura motívum van rajta.
- Mi ez? - kérdezem.
- Egy nagyon erős, természetfeletti talizmán. A családunk tulajdona évszázadok óta. Ezzel tanítjuk a bétákat az önkontrollra telihold idején. Láttam, hogy Gerard egyetlen szóval képes előhúzni belőled a farkaséned. Éppen ezért, most megtanulod kordában tartani azt. - odatartja felém, és ln elveszem. Egy érdekes, háromfelé ágazó motívum van rajta.
- Ez a motívum. Mit jelent? - mutatom felé. Ujjaimmal végigsimítok rajta, és valamilyen természetfeletti erő kerít hatalmába.
- Alfa - mutat az első ágazásra - , béta - majd a másodikra, - omega. - körberajzolja az egészet, és a kezembe adja.
- Oké. És hogy fog nekem ez segíteni? - nézek rá unottan, bár egy kicsit felcsigázott.
- Minden vérfarkasnak más indítja be az átváltozást. Gerard egyetlen mondattal kitudta belőled hozni ezt, és még csak nem is tudta, mennyit segített nekem. Mielőtt Paige... - Halkul el, majd megköszörüli a torkát. Ez az egy szó elég volt ahhoz, hogy eszembe jusson minden. A telihold, a lány, ahogy ül előttem, ahogy minden elsötétül, és a reggel, mikor már csak az élettelen testét látom magam előtt. Dühös vagyok. Dühös vagyok önmagamra, amiért ezt tettem vele. Olyan fiatal volt... És miattam nem élhet többé. Gyűlölöm magam emiatt, de ami történt, megtörtént. - Nos, a baleset előtt azt hittem, nálad a szerelem lesz ez az az érzelem, ami kivált mindent. De nem. Nálad a düh ez az érzés. És most ezt fogjuk felhasználni. - a beleegyezésemre vár, ezért csupán bólintok, jelezve, hogy kezdheti. - Először is el kell érnünk, hogy dühös légy.
- És mégis hogyan akarod ezt csinálni? - válaszul csak kezembe nyomja a talizmánt.
- Így. - mondja, felhúz, és ellök.
A földön landolok, betörve ezzel a széket. Erős fájdalom hasít a hátamba, a karjaimat pedig már nem is érzem, valószínűleg eltört. Azonnal felpattanok, és nekirontok. Számít rám, ezért védekező állásba áll, és mikor odaérek, egy határozott lökéssel újra földre kényszerít. Hátam a jól ívelt lökés miatt újra fájdalmasan reccsen egyet. Egyre dühösebb, és dühösebb leszek. Megint nekirontok, de most gondolok rá, hogy egy újabb lökéssel akar ellökni, ezért lehajolok, és lábánál fogva rántom fel. Súlya alatt meginog kezem, de egy erőteljes hajítással a földre kényszerítem. A szoba eséseink, ütéseink hangjától zeng. Már nem bírom tovább, és előtör belőlem az állat. Hangos ordítással jelzem Peternek, hogy ötlete bevált, mire gyorsan lefog, és leültet. A földről előhalássza a talizmánt, és a kezembe nyomja. Erősen próbálok kiszabadulni, hogy széttépjek valamit, ugyanis vágyat érzek ez iránt.
- Remek. - mondja zihálva. - Most ismételd: Alfa, béta, omega...
- Eressz el! - ordítok rá, mire kicsit hátrahőköl, de azonnal jobban szorít a székhez.
- Ismételd! Halljam! - ordít vissza ő is. Erőt veszek magamon, és lassan elkezdem ismételni.
- Alfa... Béta... Omega. - szűröm lassan a fogaim között.
- Újra! - kiáltja. érzem, hogy lassan elmém megnyugszik, és már kevésbé uralják testem farkasösztöneim.
- Alfa... Béta... Omega... - agyaraim visszahúzódnak, karmaim úgyszintén. Már csak a szemeim mutatják iménti gyengeségem.
- Jó! Újra!
- Alfa, béta, omega. Alfa, béta, omega. Alfa, béta, omega! - kiáltok boldogon fel. Szemeim visszanyerik eredeti színüket, és már semmi sem látszódik a farkasénemből.
- Jó. Ezt még holnap is megismételjük, és holnapután, ha kell, akkor minden nap. Aztán fontos megbeszélnivalónk lesz, számíts rá!
Nagyon jó lett :)
VálaszTörlésKöszönöm szépen. :)
VálaszTörlés